Szép, Napos Reggelt Mindenkinek!
Hiába, látszik, hogy lassan felébredünk hosszú, mély téli álmunkból. Nyiladozik a természet és vele együtt az emberek lelke is. Dalol a lelkem, pedig fáj a torkom,nyelni is alig tudok és természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez egy heti eltiltás a Keresztlányomtól…
Általában elég későn (vagy inkább korán, azaz hajnalban) fekszem, tegnap valahogy mégis erőt vett rajtam a fáradtság, vagy inkább lelkem zsibbadtsága. Szerintem éppen csak letettem a laptop-ot az ágyam mellé, ahogy minden éjszaka és átfordultam a másik oldalamra, jól bevackolódva a paplan alá, amikor El rám írt. Hát, szépen átaludtam, csak reggel vettem észre.Nem tudom unatkozott-e, vagy csak szerette volna élvezni pikírt humoromat, demost elmentünk egymás mellett. Talán apró jel ez a leválláshoz, nem tudom.
Itt a tavasz, remélemmost már véglegesen és ezzel a nagytakarítás ideje. Ezt nemcsak a lakásra, hanem testünkre, lelkünkre értem. Az utóbbi hetekben elkezdtem megszabadulni az Exem holmijaitól, már nem az Ő régi pulcsijaiba bújok. Igen, az életem része volt, de meghalt, ez visszafordíthatatlan. Lelkem mélyén megőrzöm az emlékét, de ideje tovább lépnem. Sokszor átgondoltam már, hogy miért így alakult, hogy 8 év titkos viszony után miért éppen az öngyilkosságot választotta. Gyenge volt, nem tudott, vagy nem akart dönteni. Ettől talán még az is jobb lett volna, ha azt mondja vége, mégis a családját választja, bár tudom, hogy életének boldog pillanatait nekem köszönheti. A gyerekei már külsőségekben sem gyászolják Őt, én persona non grata lettem. Hát igen. Ha nincs hasznod többé eldobnak, mint egy üres tejesdobozt.
Tegnap aztán eldöntöttem, hogy vége az önsajnálatnak. Itt az ideje a további nagytakarításnak. Ki kell szanálni azokat a barátokat, akikre nem számíthatok és áttenni Őket a haver kategóriába, vagy leépíteni. El kell kezdeni a testedzést, megtalálni az élet apró örömeit. Ebben nagy segítségemre van, hogy most kiírom magamból az érzéseimet. Süt a nap, nyiladoznak a virágok és a lelkem is. Buzog bennem a tettvágy és ugyan még érzem, ahogyan az unalom lassan csordogál az ereimben, de erőt veszek magamon. Itt az ideje, hogy a világ meglepődjön és találkozzon az új énemmel. Én már nagyon várom…
Élvezzétek a napsütést, tervezzetek, merjetek új dolgokba vágni!
Szép Napot Mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: